Új bejegyzés Frissítés

2007.10.20. 12:08

Szeretettel gondolok rád Farkashonból:)

2007.10.11. 11:07

A híres mítoszhős Sui Ren, aki tüzet csiholt az emberiségnek 中国国际广播电台 Réges-régen az emberek nem ismerték a tüzet. Ha besötétedett, összebújtak, hogy ne támadják meg őket a vadállatok, és egymás melegével tartották magukat életben. Mindent nyersen ettek, ettől sokat betegeskedtek, igen rövid ideig éltek. A Mennyei Főisten igen megsajnálta az emberek keserű életét, ezért elrendelte, hogy az emberiség ismerje meg a tüzet. Tehát mennydörgéssel tüzet csinált egy erdőben, de a rettenetes látvány elől eszeveszetten menekültek az emberek. Nem sokkal később alábbhagyott a vihar és a mennydörgés, újra sötétség borította a földet, de meglepetésükre eltűntek a vadállatok. Vajon a dúvadak félnek a fényes dologtól? - mormogott magában egy fiatalember, és közelebb lépett a tűzhöz. Ahogy egyre közelebb került a tűzhöz, a fiatalember önkéntelenül felkiáltott: "A tűz nemcsak nem félelmetes, hanem meleget is ad!" Közben az emberek felfigyeltek a megégett állathúsra is, amely jó illatot árasztott. Leültek hát a megsült állatok mellé, és enni kezdtek belőlük, és olyan ízletesnek találták, mint még soha semmit eddig. Rájöttek, hogy milyen csodálatos dolog a tűz, amely nemcsak meleget, hanem finom ételt is ad nekik. Úgy döntöttek, hogy külön embereket jelölnek ki, akik egymást váltva vigyáznak a tűzre. Ám az egyik éjszaka, az ügyeletes figyelő elaludt és kihunyt a tűz. Kétségbeestek, hiszen újra a sötétség és a hideg lett az úr. Nagyobb volt az emberek fájdalma, mint ameddig nem ismerték a tüzet. Egy sötét és hideg éjszaka a fiatalembernek, aki elsőnek fedezte fel a tüzet, álmában a Mennyei Főisten azt suttogta, menjen egyenesen nyugatra addig, ameddig nagy világosságot nem lát. Felkerekedett hát, hegyeken, folyókon át, de sehol nem látott nagy világosságot. Ledőlt a fiatalember egy shui fa törzsénél, és elaludt. Álmában felvillant fölötte a shui fa, aztán mégegyszer felvillant, végül az egész erdő világos lett a fénytől. Vajon hogy villant fel a fény? Kiderült: kemény csőrű madarak vájták a kemény shui fát. Minden vájáskor szikra pattant elő. Ettől kapott ihletet a fiatalember, leszakított egy vékony ágat, és ezt a fatörzshöz dörzsölte. Ugyan szikrázott ez is, csakhogy tűz nem gyulladt tőle. Sokféle faszálat szedett össze a fiatalember, egymással dörzsölte azokat - sikertelenül. Végül megszáradt füvet rakott a fa alá, újabb próbálkozások után végül meggyulladt a száraz fű, onnan tovább a vékony faág is lángra kapott. Örömében kicsordult a könnye. Hazavitte hát a fiatalember a faág végén lángoló tüzet, de a tűzcsiholó módszert is. Ettől kezdve az emberek nem kellett többé félniük a hidegtől és a dúvadaktól, a húst sem ették többé nyersen. A fiatalembert vezérnek választották, ami természetes dolog, hiszen ő hozta el a mindent éltető tüzet. Később a Shui Ren, azaz a „Shu fából tüzet csiholó” nevet adták neki. Szia! Kellemes napot neked, ezen a didergős, októberi napon is! Hogy ne fázz, elküldtem neked ezt a szép mesét! Pusy: Alexiel

2007.10.06. 11:28

Ölellek Farkashonból:)

2007.09.28. 18:32

Nagyon elmaradtam...kérlek ne haragudj :) Szeretettel puszillak: Lady W. Egy kis nosztalgia a nyárból...

2007.09.21. 17:28

Szervusz kedves Főldim!:) Lassan vége a nyárnak,és talán több idődlesz. Látom itt is rég jártál! Remélem csak a munka az oka és a kellemes családi kiránduláso ,nyaralás! Ugye semmi baj! Én hoztam neked agykis balatoni emléket: Feszül a csend Ülök. Nézek a tóval szembe, Mellettem az éj csendje, még pihen, Bár már bárány felhő úszik odafenn, És szél selyme libben a vízen. Ilyekor csak csodák élnek, Még nem suhan az élet, Néha az álom bele horkan, A légbe, s kérem: Pssz! Csak halkan, Hogy én se zavarjam A képet mi elém tárul. A kecsesen ringó parti nádból, A nád, mint japán gésa, Táncát járja, S legyező levele suhog, Ahogy ringatózva mozog A szellő zenéjére. Ritmusra hajlik jobbra Karcsú teste, Majd vissza balra, -De szép!- Most, mint kikelet ablaka, Nyílik a víz felé, _ mindent felér egy ilyen reggel!- Ülök: Nincs „mennem kell”. Tűröm, ahogy a nád udvarol, Susogva dalt dalol kedvesen. -Ő most a kedvesem.- Selyme simogat, arcomra csókot ad, Közben tollvirágot bont koronája, Pihe puha bársonyába bújik a tekintetem. Ülök. Látom a nád közti ablakon, A kelő életet, keresem a betűket, Hogy megörökítsem a percet, Ő a sirály szárnya közt reszket, Meg bújik a nád alatt, És elsiklik a légben. -Ne menj!- Kérem. A sirály lecsap előttem. A betűt ugyan nem találom, De látom: Azt ahogy a sirály feje vízbe bukik, Egy pillanat alatt: buggy, pikk, bekapta a reggelit, S már kecsesen ring a tó felett, Csőre két oldalán lógat egy tetemet. Mosolygok: -ott lent, már biztos egyet meg evet, Hogy ezzel nem siet.- Ülök, Szinte meg sem rezdülök. -De hol vannak a többiek?- Nézek körül, a béka megörül, (Ki a nád tövében egy kőn csücsül.) Amiért észre vettem, Hálából egyet brekken, És a vízbe toccsan, A víz felbuggyan, A buborékon a napfénye csillan Szivárványszínben, Egy szulák is kúszik (szemben,) A nád karcsú derekán, Fehér virágokat bont, lám Ő is örül a reggelnek. Felé pillangók repkednek, Rajtam nevetnek, Hogy miért betűket keresek? Így ülve elesek, Szemem megbotlik A szélárnyékban egy vitorláson, S ott kotlik. A vitorla erősebb szélre vár, Mert teste szelhetné a vizet már, És az enyém, összerezzen, Egy hang harsog a csendben: - Ma nem kapok reggelit!?- Napkelte A pillanat bűvölete Ahogy a harmatban Tükröződnek vissza a hajnali fények már-már látni hogy az élet tüzei égnek Csodák halmaza a cseppek erejének a körforgás tiszta tükre minden fűszálra gördült égbolt éji könnye sok kis egyszerű prizma melyből izzanak vissza újult nappali remények A nappal halála Nézd, ahogy két fatörzs között Átszúr a lemenő nap, A múlt levegőt se kap Felégeti a nappalt maga mögött. Feszül a csend   A nappal halála Nézd, ahogy két fatörzs között Átszúr a lemenő nap, A múlt levegőt se kap Felégeti a nappalt maga mögött. Feszül a csend                                                                                                                   Szeretettel: marica

2007.08.24. 10:29

Ó, szent Nagy Szellem, köszönet e napért. Köszönet a Világért, mely a mi templomunk. Köszönet a Csillag Nemzetért, akik vigyáznak vizeinkre és mindenre, ami él. Ok adnak iránymutatást és helyet életünknek. Köszönet szent Nagyanyánkért, a Földért, minden élolény anyjáért, aki a rokonunk. Köszönet a Keleti Szélért, mely a sötétséget megtöro Hajnalcsillagot hozza el nekünk. Lehetové teszi, hogy egy új napot kezdjünk el, melyben elkerülhetjük elozo napi hibáinkat. A Keleti Szél a megújulás érzését hozza el szívünkbe, testünkbe, lelkünkbe és szellemünkbe, ahogy megújítja szent Nagyanyánk, a Föld, és a többi rokonunk szellemét, akik szintén a Föld gyermekei. És köszönet a Fekete Farkú Oz Nemzetért, akik Keleten élnek és vigyáznak reánk. Köszönet a Déli Szélért, mely melegséget és nagylelkuséget hoz szívünkbe, testünkbe, lelkünkbe és szellemünkbe, s hozza mindezt szent Nagyanyánknak, a Földnek is, és minden rokonunknak, akik szintén a Föld gyermekei. És köszönet a Bagoly Nemzetért, akik Délen élnek és vigyáznak reánk. Köszönet a Nyugati Szélért, mely a villámlást és mennydörgést hozza, az esovel megtisztítja és felfrissíti szent Nagyanyánkat, a Földet, és minden rokonunkat, akik szintén a Föld gyermekei. Megtisztulást, felfrissülést hoz szívünkbe, testünkbe, lelkünkbe és szellemünkbe. És köszönet a Bölény Nemzetért, akik Nyugaton lakoznak és vigyáznak reánk. Köszönet az Északi Szélért, mely a tartós szélviharokat hozza, erot és kitartást adva ezzel szent Nagyanyánknak, a Földnek, és minden rokonunknak, akik szintén a Föld gyermekei. Erot és kitartást ad a mi szívünknek, testünknek, lelkünknek és szellemünknek is. És köszönet a Szarvas Nemzetért, akik Északon élnek és vigyáznak reánk. Köszönet a levego összes szárnyasáért, minden repülo lényért, a tanításukért, nagylelkuségükért és áldozatukért. Külön köszönet a sasért, ki a legmagasabbra száll, a legmesszebbre lát és a leghuségesebb barát. Köszönet a négylábúakért, kik oly sokat adnak nekünk, és oly sok mindenre tanítanak, az áldozatkészségükért, és azért, hogy mindenüket megosztják velünk. Külön köszönet a bölényért, mert az o útja egy a miénkkel. Köszönet minden csúszómászó, úszó, és föld alatti rokonunkért, az áldozatukért és nagylelkuségükért, és azért hogy mindenüket megosztják velünk. Köszönet tanításaikért, és mindazért, amit adnak nekünk. Köszönet mindenért, ami növekedik, mindenért, ami zöld a Földön. Oly sok mindenre tanítanak, és oly sok mindent adnak nekünk. Köszönet áldozathozatalukért és mindazért, amit megosztanak velünk. Külön köszönet a fákért és susogó leveleik erejéért, függetlenségükért és tanításukért. És köszönet a szent Életfáért, melyet táplálnunk és gondoznunk kell, hogy újra és újra kivirágozzék, és népünk élhessen. Köszönet a lazacért és más halakért, akik azt tanítják, hogy mindannyiunk eredendo joga hazatérni. És köszönet a pókért, aki Iktomi, a Cselszövo képében gyengeségeinkkel és gyarlóságainkkal szembesít bennünket. Köszönök minden szent szertartást, melyet a szent Fehér Bölény Szuz hozott el nekünk. Köszönet az izzasztó kunyhóért, mely a megértés és megtisztulás által megvilágosodást hoz nekünk. Köszönet a Naptáncért, mely alkalmat ad a férfiaknak, hogy átéljék a születést, így megértsék és megbecsüljék az új élet csodáját. Köszönet a Látomáskeresés szertartásáért, mely által felismerhetjük az életben követendo jó utat, mely pozitív és a sajátunk. Köszönet a Rokonná Fogadó szertartásért, melyben új tagokat fogadhatunk be nemzetünkbe, családunkba és törzsi csoportunkba. Köszönet a Szellemorzés szertartásért, mely azt a kiváltságot engedi meg nekünk, hogy kifejezhetjük tiszteletünket oseink iránt. Egybegyujti a közösséget, hogy megosszuk egymással, és megünnepeljük az elmúlt idok eseményeit. Köszönet a Labdadobó szertartásért, mely egy szívvé, egy szellemmé, egy lélekké, egy testté gyujti össze az embereket. Köszönet a Nok Ünneplése szertartásért, melyben lányaink és fiatal asszonyaink arra törekszenek, hogy méltók legyenek a világmindenséghez. És köszönet gyógyító szertartásainkért, melyek megóvják a gyengéket, elesetteket és betegeket, és gyógyító szereinkért, melyeket növény rokonaink ajándékoznak nekünk. Köszönet a földért, a felhokért és a fehér takaróért, mely a hideg idején beborítja Nagyanyánkat, a Földet, Köszönet a vízért. Köszönet az összes szent színért, melyek együtt képviselnek minden gazdagságot az életben, és külön-külön oly sok mindenre tanítanak minket. És köszönet a szélért, mely körbejár és tiszteletre, csodálatra és áhítatra tanít. Köszönet mindenért, ami szent és jó. Minden a rokonom. /Lakota reggeli ima/ Kellemes napot neked! Alexiel

2007.08.14. 21:23

Szia:) Régen jártam erre, de nem sok időm volt és az oldalamon is újítgattam egy kicsit. Teljen kellemesen a heted. Puszillak:Lady W.

2007.08.06. 16:18

Látható arccal érkezem. Megszentelt módon jelenek meg. A zöldello földre boséget én hozok. A nemzet körének közepét én tettem kellemessé. Lássátok arcomat! A négylábúak és a kétlábúak mind Általam járnak. A levego szárnyasai általam repülnek. Lássátok arcom. Enyém a mai nap, én teszem szentté. /A Nap éneke- Indián ének/ Kellemes napot neked! Alexiel

2007.07.18. 21:26

Bár már régen jártam feléd, azért nem felejtettelek el:) Szeretettel puszillak Farkashonból:Lady W.

2007.07.03. 23:44

Szeretettel:Zuriel

2007.06.27. 09:41

Kedves Főldim!:) Tudom nagyon elfoglalt vagy!:) Sokat gondolok Rád. az öcsém nemrégiben ott járt tuzséron és felhívott telefonon meglepetés képpen, Jó érzés volt! Ott éreztem magam én is: Ö is ismer tégedet álltalam, és tudta, hogy nagyon fogok örülni. Most hoztam neked egy kis meglepit én is. A hétvégi élményemet. Szeretettel: Marika Pirkadat még épp csak dereng a víz felett sárga és bíbor lebeg nézem miként vált az ébredés tűnik a sötét jő a lebegés lágy szellő hátán tűnik a feledés éj poharából egy álmot szőtt kéj-pezsgőmámor kócos tekintet mögött éj bukik belőle kivett egy lomha kortyot a pirkadat fény és csalt napot űzött éjszakát élvezte kéjjel a korty mámorát.

2007.06.26. 19:05

Bocs,ami lemaradt: Kedves Alexiel!   és   Szeretettel:   vagy   Pusssz!

2007.06.26. 19:03

Süket vagyok,merthogy kiderült számomra,hogy jártam már nálad.Akkor is lenyűgöztél,s most is...csak nehogy vámpírrá változzam.:))Bár lapod sokkal többről szól!:)   Misi

2007.06.25. 18:44

Szia Misi! Nekem is tetszik, azért is raktam ki!:) Szia Alexiel! Alig várom, hogy az is elkészüljön!:) Szép napot mindenkinek!

2007.06.24. 19:16

Szia Misi! Nagyon szépen köszönöm, már folyamatban van az 5.fejezet, és az első felét már olvashatod a honlapomon, a  címe:www.alexiel-site.gportal.hu  Ha gondolod látogass el, és olvasd el a többi novellámat is! Pusy: Alexiel

2007.06.23. 11:13

Szia ,András!   Gratulálok Alexielnek,s várom a folytatást...:))   Misi

2007.06.11. 12:47

Drága András! Nyugodtan elviheted a novellámat! További szép hetet és hétvégét! Alexiel

2007.06.10. 21:57

Kedves Alexiel! Nagyon örülök neki, hogy feltetted a lapodra néhány írásomat! Igaz egyre kevesebb az időm, de azért néha ideülök, és ha mást nem akkor olvasok! Szép hétvégét neked is!                                     András

2007.06.07. 09:56

Drága András! Remélem nem bánod, de "elcsoráltam" néhány novelládat, hogy betegyem a műveidhez. Remélem jól vagy, és csodálatos hétvégét, és jövő hetet kívánok neked! Pusy: Alexiel

2007.06.06. 18:47

Kedves L.W.! Köszönöm szépen a képet! Barátsággal:                  András

[Friss hozzászólások] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]