Súgó

Témák:

Hozzászólás (Utolsó)

Az örökbe fogadásról Véleményem :ha valaki szívből és igazi szeretetből teszi, nagyon nemes cselekedetnek tartom. Telyes felelőséggel egy életen átvállalni visszavonhatatlanul,mint sajátrészét a szülőnek, nem mindenki képes rá. Iszonyú sok veszélyt rejt, úgy a gyermeknek mint a szülőnek. Sajnos több féle tapasztalatból merítem a véleményem. Az én egyik öcsém a két fia mellé örökbe fogadott egy kislányt, bizony nagyon sok mindent megéltek míg felnőtt. Édesanyám 3. házasságába a férjének volt egy fia és egy lánya együtt nőtünk fel, nekem egy hugom 1,5. éves korába meghalt és én úgy imádtam mint saját tetvéremet. Egyforma bánásmódba részesültünk, én szívbéli anya lettem Ő több gyermekét születésétöl fogva elhagyta, lemondott róluk. Az egyikkel megismerkedtem 20-egynéhány éves korában, már neki is volt gyermeke.Öt  csodálatos körülmények között nevelték örökbefogadó szülei.10 éves volt amikor az iskolába a rosszindulatuság megtudatta vele hogy nem a saját szüleivel él, iszonyú lelkitrauma volt számára, a szülök hála Istennek jól tudták kezelni a helyzetet és csak apró nyomok maradtak benne.Volt egy barátnőm aki 18. évesen tudta meg, ő akkor elhagyta az örökbe fogadókat és évekig egyedül emésztette meg és évek múlva is vissza fogadták Öt szeretettel és megértéssel. Még sok-sok mindent írhatok amennyiben érdekel, vagy esetleg kérdésed lenne. Most abba hagyom mert nagyon elérzékenyültem. Csak még annyit befejezésül ahogy a képeken láttam gyermekeidet, büszke lehtsz mert a tekintetük mosolyuk kiegyensúlyozottságot mutat. A tiszteletem kimondhatatlan irányotokba éőszinte szeretettel kívánom, hogy töretlen legyen családotok életútja a sors bármilyen nehézséget ró is rátok. Nagyon sok szeretettel: Marica mama

2 (2007.02.07.)