|
Shaka népe vagyunk!
„Shaka népe vagyunk!”
1965-ben a Dél-Afrikai Köztársaságban, azon belül is a Kwazului Ulundiban egy idős férfi ült kunyhója előtt. Az öreg haja már hófehér, de bőre ébenfekete. Arcának jelentős részét az öregségére megnőtt széles, lapos orra tölti ki. Testén,- mivel félmeztelenül, rövidnadrágban ül a kunyhó árnyékában- sok sebhely látható. A bal combján négy párhuzamos rózsaszín vonal, biztosan valamely nagymacska emléke. A jobb karján egy folt, akkora, mint egy kisebb pénzérme, ez fehér színű, mivel egy vörös-kabátos katona muskétájából közelről leadott lövés eredménye. Néhányan a szomszédok közül tudni vélik, hogy a vörös-kabátos nem élte túl a találkozást, az öreg rövid, kardszerű lándzsája a mellkasát járta át. Ettől egy sokkal veszélyesebb sebhelye is van az öregnek. Egy hosszú vágás, ami a homlokánál, a haj alatt három centivel kezdődik, és a fejtetőn túl ér véget, ezt azonban csak az veheti észre, aki közelről nézi, mert a sűrű fehér haj takarja. Az öreget Inggonyamának vagyis oroszlánnak hívták.
Ezen a napon szomorú hírrel rohantak hozzá a környék gyerekei.
-Inggonyama, Inggonyama! Ki az Kusabhede Soneni? Most jött a hír, hogy ez a nagyon öreg asszony meghalt!
- Nem egy egyszerű nő ő!- kiabált rájuk az öreg- Hanem Cetshwayo király lánya, Dinizulu király testvére!
-Inggonyama apó! Mesélj nekünk a régi nagy királyokról! -Mesélj Shaka királyról, a zuluról!
- Mesélj Cetshwayoról, hiszen őt ismerted is, mellette csatáztál, a Bambata-felkelésben, amikor rád lőtt az angol!
Az öreg egy darabig elgondolkodva hallgatta a gyerekzsivajt, majd felemelte a kezét csendre intve a kicsiket!
-Most Shaka életéről, és uralkodásáról fogok mesélni nektek, úgy ahogy a nagyapámtól hallottam! Cetshwayo had örüljön rég nem látott gyermekének, Soneni hercegnőnek. Most a világ dolgait meséli el neki! Hátha a király lelke visszatér, és megsegíti népeit ebben az apartheidben, vagy mi ez a fehér világ!
Ott kezdődik a történet, hogy volt egy híres törzsfő, akit Shenzangakhoma, aki akkor élt, amikor a fehérek először megjelentek a zuluk földjén. Ez a törzsfő szövetségbe hívta a többi zulu törzset is, ez volt a zuluk első szövetsége, az első Ubukhosi.
Mindez a fehér búrok ellen alakult, mivel, ahogy megjelentek azonnal megtámadták, és legyőzték a xhosákat, akik a zuluk rokonai voltak. De ezután egy még veszélyesebb ellenfél, az angol jelent meg a határon. Először legyőzték a búrokat, majd az összes szomszédos népet is, a vendákat, potókat, szvázikat. Mégpedig úgy, hogy egymásra uszították e népek törzseit, majd a zűrzavart kihasználva legyőzték őket. Így Shenzangakhoma létrehozta a törzsszövetséget és elűzte a fehéreket a földjéről, de úgy döntött, hogy az összefogást nem szünteti meg és ezért a törzsek királyának nevezte ki magát. El is kezdte a saját törvényeit létrehozni, de már öregnek érezte magát, így utódot akart maga helyett. Volt neki több fia is. A legidősebbet Shakának hívták, de az anyja Nandi csak egy egyszerű pásztor leánya volt. Míg a következő a sorban Sigujana volt, aki egy törzsfő lányától született. Ezért hát Shakát, és anyját Nandit száműzték Mthethwa földjére, ahol Dingiswayo uralkodott. Ő befogadta, a gyermeket és anyját. S bár nem éltek fényűző életet, de a gyermek felcseperedett, hatalmas férfi lett. A fehérek mérete szerint 190 cm-esre nőtt! De itt egyszerű pásztorként tengette életét. Egy napon, mikor néhány zulu kereste föl, megtudta, hogy apja meghalt, Sigujana aki király lett, arra használja hatalmát, hogy akár a férjétől is elragadja a számára kívánatos asszonyt. A zulu sereg pedig csak romlik, a katonák is az urukat utánozzák, és a szokások ellenére asszonyt vesznek maguknak.
Shaka úgy érezte, hogy elérkezett az ő ideje, és az időközben köréje gyűlt néhány száz zulu harcosból egy maroknyi, de ütőképes sereget hozott létre, és elindult a birodalom elfoglalására.
Amint hazafelé vonult néhány falu főnöke rátámadt, hogy örömöt szerezzen Shaka halálával féltestvérének Sigujanának.
Gyorsan rá jöttek –már, ha életben maradtak-, hogy ez a fiatalember felkészült a csatára, ráadásul még az oroszlánnál is bátrabb. Sorra győzte le a rátámadó törzseket.
Hiába bármilyen túlerő, Shaka tarka tehénbőr pajzsa, és rövid nyelű dárdája egyre közelebb jutott a királyhoz. Végre Sigujana is megértette, hogy ez már nem játék, és megindult csapataival Shaka elé.
Sigujana itt is csak a hiúságra gondolt, és elindult egy patak partjához, hogy megfürödjön. Ugyanekkor Shaka is elindult, hogy felderítse a terepet, mert ő mindenkor úgy vetette harcba csapatait, hogy mindent tudni akart az ellenségről, és a köztük levő tájról.
A fürdőző Sigujana azt vette észre, hogy a patak partján megjelenik egy fekete-fehér tehénbőr pajzs, ami mögül Shaka vérben forgó szeme mered rá. Mire kiálthatott volna a testőrökért, Shaka már be is ugrott hozzá a vízbe, és keresztüldöfte dárdájával.
Ezzel befejeződött a viszály, és Shaka megkoronáztatta magát. Mindjárt rendeztek is egy Uhmlangát, egy naptáncot, hogy a király ki tudja választani a számára megfelelő feleségeket. Shaka azonban csak ült, és figyelte a táncot, de egyetlen lánynak sem intett. Mikor véget ért a szertartás a király felállt és azt mondta: - Zuluk! Én Shaka, a királyotok úgy döntöttem, hogy soha sem fogok megnősülni, mert nem szeretném, ha valamelyik gyermekem törne az életemre, vágyván királyi hatalomra!
Shaka idővel átalakította a hadsereg szervezetét. Minden 17 nyarat ért férfi 40 éves koráig harcosként szolgált. Nem volt szabad megnősülniük, csak ha a király engedélyezte. 15 erődöt hozott létre ahol a harcosok táboroztak, a csapatokat színes pajzsaik, és tolldíszük különböztette meg a többitől. Megtiltotta szandál viselését, mert mezítláb sokkal gyorsabban futottak a katonái. A sereg összes létszáma 10-szer 4000 főt számlált. De a csapatai nem csak gyakorlatoztak, hanem háborúztak is! Meghódította Natalt, Kelet-Transvalt, Kelet-Fokföldet, Szváziföldet, északra pedig egészen a Tanganyika-tóig terjesztette ki a zuluk uralmát.
Rettegték a királyt, mert nagyon keményen elbánt azokkal akik szembeszegültek akaratával.
Mondta is sokszor, hogy figyeli az embereket, és azt látja, hogy rettegnek tőle.
Minden nagy dolog véget ér egyszer! Shaka is véget ért, s bár attól félt, hogy a fiai fogják meggyilkolni a hatalomért, és ezért nem nősült meg, mégis megölték a hatalomért. Mégpedig a két féltestvére Dhingaan és Mhlangana.
Ezután _Dhingaan lett a király. Ő már nem volt olyan szerencsés uralkodó, mint Shaka! Bár sokáig megtartotta hatalmát, 12 év uralkodás után a búrok és az angolok egyesült hadereje a Ncome folyónál hatalmas ütközetben legyőzte népünket. 3000 zulu harcos vesztette életét ebben a csatában! Azóta ezt a vizet mi, zuluk csak Véres-folyónak nevezzük. A vereség után három évvel Dhingaant elűzte egy másik féltestvére Mpande. A király a szvázik rokon népéhez menekült, de az ő királyuk megölette Dhingaant.
Ennek e Mpande királynak volt a fia az én uram, Cetswayo király!
Az öreg –aki bizony már közel száz éves volt-, nagyot fújtatott, majd rámordult a gyerekekre:
- Most már elég a meséből! Tudjátok, ennyi idősen már sokat alszik az ember. Ebben hasonlítok már csak a névadómhoz, az oroszlánhoz!
- Holnap mesélsz Cetswayoról, és a te csatádról, meg a sebhelyeidről?
- Ha megérem!
Amikor magára hagyták a kis csibészek, a vénség azon kezdett morfondírozni, hogy vajon meddig tűrik még a zuluk, hogy a kisszámú fehér térdre kényszerítse őket!
Felnézet és ekkor egy harminc év körüli férfi köszönt, oda: Jó napot apó!
Neked is fiam! Aha, te vagy az, az idegen nevű?!
Igen apó, Nelson Mandella vagyok!
2010. 03. 12. Pokol András
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó