Vadászok és vadászók
Vadászok és vadászók
Vajon kinek van joga vadászni? Ki a vérengző dúvad, a ragadozó, amely a családját eteti, és önmagát tartja fenn, vagy az ember, aki szórakozásból öl?
Tudom a mesék, vadásztörténetek, tankönyvek mind azt állítják, hogy a ragadozók igazi szörnyetegek, amik szinte elevenen széttépik áldozatukat, megölnek mindent és mindenkit, aki az útjukba kerül. Megrohannak minden náluk kisebb élőlényt, és csak eleven remegő húst esznek. Ezek az állítások még elmennek a mesék világában, de már a tankönyvekben, vadászati elbeszélésekben semmi keresnivalójuk nincs.
De talán nézzünk néhány téves állítást. Az egyik legújabban általam megkedvelt író trilógiájában lejegyez egy hegyi pásztorról szóló, fejezetett. Aki 300 birkával, lóval, feleséggel és kisfiúval kel át a hegyen. Télidőben folyik az átkelés, és rájuk sötétedik. Hirtelen rájuk vetik magukat a farkasok, és leölik a birkákat, a lovat, majd megölik az ember gyermekét, végül a feleségét is, sőt még az ember egyik lábfejét is leharapják. Szomorú, és félelmet keltő történet. De lehet e valami valóságalapja? Sajnos azt kell mondanom, hogy nem. Miért? Mert nem hiszem, hogy annyi farkas összegyűlne egy falkába, amennyi ezt véghez tudná vinni.
Miért nem? Mert a farkasok legtöbbje nem vándorló nomád, hanem egy területen élő csoportos ragadozó. Ha hidegre fordul az idő a havasokban, akkor esetleg behúzódnak az erdőkbe, közelebb a falvakhoz is persze, de nem azért, hogy oda menjenek vadászni, hanem azért mert az ilyenkor elfogható nagyobb testű növényevők is ide húzódnak. Ha egy falka területére betörne egy másik, abból rettenetes háború lenne, amit nem élne túl egyik falka sem. A farkasok valószínűleg inkább éhen halnának, mint, hogy háborúzzanak- hiszen ők nem emberek.
A farkasok csak annyit ölnek meg amennyit meg is esznek. Számoljunk csak: egy farkas körülbelül öt kiló húst eszik meg egyszerre, ha nagyon éhes. Egy birkán- fajtól, nemtől függően- kb. 25-40kilogramm hús, van, ami minimum öt éhes farkasnak ad elég eledelt. Akkor mennyi farkas kell 300 juhhoz? És még a lovat nem is számoltuk.
Tudom, vannak történetek, hogy a karámba betört farkasokon, a sok körbe rohanó birka láttán „gyilkolási düh” tört ki, de egy falka éhes ragadozó nem fogja tovább űzni a nyájat, ha már van mit enni, mert fél hogy a többi felfalja előlel. Azért érdemes ezen elgondolkozni.
Hasonlítsuk össze az ember és a többi ragadozó vadászmódszerét. Az ember csak a legvégső esetben lövi ki a beteg, fertőzött egyedeket, hiszen nem a hús a vadászat célja csak a szórakozás.
A farkas fogaival tépi fel az áldozata ütőereit, és 1-2 perc alatt kivérezteti, de az emberek szemében ez szörnyű, mert folyik a vér. Szerintem szörnyűbb a nagymacskák módszere, hiszen akár tíz percig is fojtogatják áldozatukat.
A puskával való ölés állítólag humánusabb, mint a ragadozók módszerei. Igen, emberhez méltó módszer, mert nem kell az áldozat szemébe nézni. De vajon kérdezte-e valaki a halálosan megsebesített őzet, mit érez az, végső vágtája közben? Amikor az utolsó vércseppjeivel az élet is elszáll belőle. Milyen lehet a vadnak amit „dögre” lőnek, de csak napok múlva adja ki a páráját? És ilyesmi sok-sok vadászaton előfordul.
És az állatok? Bizony nekik nem lehet elhagyni a prédát, hogy „majd lövünk másikat” felkiáltással odébbálljanak, hiszen csak mintegy minden hatodik vadászatuk sikeres, és ez sok energiát kivesz belőlük. Ezért amibe belemélyesztik a fogukat, azt meg is eszik. Sőt ha dögöt találnak az ünnep, hiszen minimális energia-ráfordítással jutnak táplálékhoz. Ők a természet veszélyes-hulladék eltakarítói.
Igaz azokban a mesékben sem hiszek, hogy ragadozók ember-gyereket nevelnének fel. Pld. a farkas. Hiszen egy farkas sem tudná szoptatni a csecsemőt két hónapnál tovább, nem tudná őrizni a hidegtől, amikor már a saját kölykei rég a vacok körül sertepertélnek, és rájuk is kell vigyázni. Valószínű, hogy az ember-gyerek nagyon hamar elpusztulna a vadonban.
Ne rettentsük hát magunkat a régi hiedelmekkel, amik a ragadozókhoz kapcsolódnak, inkább ismerjük meg őket, hiszen akárcsak mi, élnek, szeretnek, esznek és elpusztulnak. Olyanok amilyenekké a természet alkotta őket.
|