XVI. század második fele Japánban
A japán történelem egyik legmeghatározóbb időszaka volt a XVI. század második fele. A következő, körülbelül 260-270 év történéseit ez az időszak határozta meg.
Az 1500-as évek első felében Japán még semmi jelét sem mutatta a központosítót hatalom helyreállításának. A sziget-ország egész területe fel lett osztva- erősebb-gyengébb -nagybirtokokra, melyeket egy-egy földbirtokos-daimjó- irányított. Mivel ezek a daimjók különböző erővel rendelkeztek az erősebbek, megpróbálták bekebelezni a gyengébb szomszédikat, vagy legalább vazallusaikká tenni őket. Ebbe a zűrzavarba csöppentek bele az első európaiak, a tűzfegyvereikkel. Az első európaiak 1543-ban kötöttek ki Japánban. Portugál kereskedők szálltak először partra Kjúsú szigetétől délre Tanegasimán. A japánok figyelmét azonnal felkeltette a "déli barbárok" tűzfegyver, mégpedig annyira, hogy rögvest le is másolták a kanócos puskákat. Olyan sikerrel, hogy 1575-ben vívott csatában a győztes sereg 38000 főjéből már 10000 volt a muskétás. Ebben az időszakban jelent meg az ágyú is, főleg a várvívásban alkalmazták.
Ez a fejlett haditechnika felgyorsította a gyengébb daimjók leigázását, és kb. 50 év alatt újra központosított hatalom, jön létre Japánban. A folyamatot három, egymást követő és egymás eredményeire építő vezető nevéhez fűződik. Az első, Oda Nobunaga volt, aki a császár-várostól Kiotótól délre lévő régió daimjója volt. Ő 1568-ban elfoglalta a fővárost látszólag egy sóguni posztra törő jelölt érdekében, ám öt évvel később letaszította az Asikaga-leszármazottat erről a posztról. Közben elkezdte kiterjeszteni hatalmát az egész központi régióra, fölszámolta a terület vallási szektáinak katonai hatalmát, uralma alá kényszeritette Közép-Japán daimjóit. De Nobunaga pályafutása véget ért- 1582-ben egy áruló vazallusa meggyilkolta.
Munkáját legfőbb hadvezére Tojotomi Hidejosi folytatta. A paraszti származású közkatonából lett vezető először elfoglalta Nyugat-Japán legnagyobb daimjójának Szacumának birtokát 1587-ben. Három évvel később elfoglalta a legnagyobb daimjó-birodalmat a Kantót és így uralma alá hajtotta Észak-, és Kelet-Japánt is. Japánban "hadakozó fejedelmek" majd 400 éves korszaka véget ért. Mivel Hidejosi paraszti származású volt, így nem lehetett sogun a hagyomány szerint. De egy homályos leszármazási magyarázat alapján kineveztette magát kancellárnak- taikónak. 1591-ben megtiltotta a parasztok fegyverviselését. 1592-ben hozzáfogott, nagy álma Kína meghódításához. Koreán keresztül akart eljutni Kínába, de az expedíció a sebezhető utánpótlási vonalak és a kínai haderők támadása miatt megbukott. 1597-ben megismételték a támadást, de a következő évben Hidejosi meghalt, a támadást pedig lefújták.
Hidejosi után, csak egy kisgyermek maradt, akire egy ötfős régenstanács vigyázott. A tanács elnöke, a Taikó legnagyobb vazallusa Iejaszu Tokugava lett. Ő kapta meg Hidejositól a Kantót, itt egy kis halászfalut Edót -ma Tokió- tett meg székhelyévé. Tokugava néhány év alatt magához ragadta a hatalmat, ellenfeleit 1600-ban a Szekigehara falunál egy döntő csatában legyőzte. 1603-ban művének megkoronázásaként soguni címért folyamodott a császárhoz, amit természetesen meg is kapott. 1614-1615-ben megostromolta Oszaka várában Hidejosi örökösének utolsó híveit. Neki sikerült az, ami két elődjének nem, stabil hatalmat hagyni örököseire. Az 1600-1867 közötti időszakot Tokugava-kornak nevezték Japánban.
A három vezér egyéniségét jól szemlélteti egy állítólag általuk írt hai-ku, aminek első sorát Nobunaga, másodikat Hidejosi és a harmadikat Tokugava írta:
Megölöm a kakukkot,
Kényszerítem én,
Én kivárom, míg énekel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó