A morvamezei csata
A 13. században a Német-Római Birodalmat belső bajok gyengítették, míg a cseh királyság egyre nagyobb szerepet kezdet játszani. II. Ottokár egy pánszláv birodalomról álmodott, aminek az elérése érdekében császárrá szeretett volna válni.
A birodalmi választógyűlésen azonban egy kis határmenti grófot, IV. László magyar király sógorára Habsburg Rudolfra esett az elektorok döntése. Ezt azonban Ottokár nem ismerte el, és fegyverrel akart érvényt szerezni az igazának, és megtámadta Ausztriát. Rudolf a magyarokhoz fordult segítségért, s László segített is neki.
Ottokár sorra el akarta foglalni az osztrák várakat, míg Rudolf és László csak nyílt ütközetben látták a győzelem lehetőségét. Ezért a két szövetséges egyesítette erejét, így indult a behatolók ellen.
Ottokár 1278. június 27-én indult Prágából mintegy 35000 fős seregével, és augusztus végére - néhány vár meghódítása után - ért Laa vára alá, ami Bécs közelében van. A szövetséges hadak itt állták útját a Morva folyó bal partján állítva hadrendbe a csapataikat. A szövetségesek jobb szárnyán mintegy 2000 páncélos osztrák lovag állt Rudolf vezetésével. Mögöttük álltak Kapeller Urlik karinthiai lovagjai tartalékban, szintén kétezres létszámmal.
A balszárnyat a magyar lovasság képezte - mintegy 15000 könnyűpáncélos - Csák Máté nádor vezetésével. Középen ötezer kun lovas tartózkodott.
Ottokár serege cseh-, bajor-, branderburgi- lovagok, nagyszámú lengyel könnyűlovasból, valamint ötezer gyalogosból állt.
Rudolf és Ottokár úgy dönt, hogy részt vesz a harcban, míg László egy magaslatról írányitja a csapatait, mint egy keleti hadvezér.
A csata a kun könnyűlovasság rohamával, nyílzáporával majd cseles visszavonulásával kezdődött, amit Csák Máté lovasai támadnak rá a cseh gyalogságra. Azonban a mélységben tagolt - 8-10 sorban felállított - gyalogság felfogja a lökést. Azonban az első rohamot azonnal követi a Borsák, Aporok, Dobokák zászlóaljainak lökése, ami szétszakítja és szétszórja Ottokár gyalogságát. Azonnal ott termet a résben a lengyel lovasság, amit azonban a magyarok véres kézitusában megfutamítanak.
A balszárnyon nem alakult ilyen jól a helyzet, itt később kezdődött a csata de a cseh lovagok tért nyertek az osztrákokkal szemben, olyannyira, hogy a lovagok menekülni kezdtek. Rudolf is lebukott a lováról és a pajzsa alatt keresett menedéket. A menekülőket Kapller Urlik csapata felfogta, és ellentámadásra vezette. Ottokár ezt látva a lengyel lovasokat akarta segítségül hívni, azok azonban már menekültek. László látva a csehek elakadását, a kunokat küldte, hogy oldalról támadják meg az ellenséget, közben a lengyelek üldözéséből visszatértek a magyar lovasok is, és ők is az ellenfél lovagjaira vetették magukat.
Ottokár, látva, hogy a csata elveszet, testőrségével a sváb lovagokra vetette magát, ahol körbefogták, és megölték.
A menekülő cseh, és német lovagok a Morva folyón való átkelés közben a kunok nyilaitól pusztultak el.
Így biztosította a magyar sereg az első Habsburg császár trónját. Vajon ha Kun László a jövőbe látott volna, akkor is segíti Rudolfot? Kétséges!
|