Kérlek!
Kérlek!
... Nézz rám,hogy lássam tenger-kék mélységét szemednek! Had merüljek bennük el! Érezzem,hogy bársonyként símogatod testem, lúdbőrös idomait, tekinteteddel. Terítsd elém a vágy repülő szőnyegét, had tekintsek a csodák szigetén szét. Szítsd fel a tüzet, cikázó villám erejével, Fakassz édes patakot, táguló medrével, Forró lávaként ömöljön a szirmokon, Halk sóhaj hárfaként szóljon a torkokon. Járj táncot lüktető üteműt, lovagoljuk meg a vad, érzéki hullámokat, Játssz nekem életet,boldogságot, s én is játszom veled! Nézz rám kérlek, s ne fordítsd el a fejed!
|