Levél egy barátnak

Porszemnyi létem zavaros világát

Felfedezni vélték kutató szemeid.

Királyok közt apródként szóltam,

S te mégis nyújtottad láthatatlan kezeid.

Szavaid szélén szendergő mosolyod

Hangtalanul erőt öntött belém,

Magmaként fortyogott elfojtott világom,

Bíztatásod által az utat meglelém.

Ki vagy Te, kinek képeitől

térdre borul a világ?

S színeidtől kivirul minden kopasz ág.

S meghajlik,ahogy cirógatja a hűsítő szél,

Pirkadatkor,mikor a Nap csillagos ágyából kél.

Ember vagy!Egy kedves barát!

S lelkem ,lelked gyökerén himbálózva

Élni fog,s most is él, tűzön-vízen át!