Villanások

Csend-fáklya őrzi

 ölelő,selymes hangodat,

Aláborul az est,

a vérvörös alkonyat.

Mélán süvít a szél,

csípi,csapkodja arcomat.

S emlék-váram romkertjében

 a kővé vált szavakat.

Képek villannak

 szempillám függönyén,

vágtáznak megfeszülten

képzetem éjjelén.

Fogócskát játszik velük

a fény ébresztő sugara,

Elássa őket mélyre

a valóság szomorú hajnala.