Alleg�ria Mik�nt viharos sz�l �szi �jszak�kon �t, T�p, gy�t�r, ny�geti a f�t, B�r nem tudja mi�rt teszi ezt, Hisz a fa ellene nem v�tkezett. M�gis cs�ri, csavarja az �gat, Mintha boldogg� tenn�, hogy t�p�zhat, Hogy egy-k�t �g, hely�r�l f�ldre hull, �s ott fekszik n�m�n, �rtatlanul, N�ki szabad utat adva, De felkapja, mag�val ragadja, Nem hagyja, s �jra f�ldre dobja. Kedv�t leli benne, hogy j�l megtiporta. A tehetetlen �g t�ri sors�t, M�r nem jajong, nem s�r, b�r f�jt. M�r a vihart�l kegyelmet se k�r, Tudja, a bitangnak, ez mit sem �r. A vihar, az �r! Kitombolta mag�t! El�gedetten, harsogva tov�bb �llt, Mint ki j�l v�gezte dolg�t, Kit senki soha nem dorg�lt! A f�t meggy�t�rve ott hagyja, Gy�ker�vel f�ldbe kapaszkodva, Hogyha �jra kedve tartja, M�g nagyobbat csavarhasson rajta! Bossz�t �ll az �rtatlan f�n, Mert mikor j�n, �tj�ban �ll. Nem t�ri a bitang, hisz � az �r, Remegjen minden fa �rtatlanul!