A lét a tét

Acélkék szablyáját húzná nyakadon,
Még közeleg, s már hasít az agyadon.
A szó lelket, penge fizikát lenget,
Az erő összeomlik, tested enged,
De benned egy edzett vasmarok szólít,
Ne engedd! Ellene tenned mégsincs mit,
Mert az acél, túl élesre van fenve,
Őrök vihar tombol benned és benne
Korommá égtek feletted az évek,
Füstös léptek, mindent felemészt’nek,
A színesek is fekete fehérek.
A film pereg, a pengehang serceg
Őrülten rohannak a hátra levő percek,
Fojtó hullámok csapongnak feletted,
A jelen s a múlt pengeélen táncol,
A feszültség nem enged magától,
Hahotázik feletted makacs gonosz,
Magának oszt szoroz, nem haboz,
Viharelőtti csendedet jelez ,
A torkodra kékacél szablyát szegez.