A hársfaágak csendes árnyán

A hársfaágak

csendes árnyán,

ahol kettőnknek ágya volt,

ott láthatjátok

a gyeppárnán,

hogy fű és virág meghajolt.

Fölöttünk az ág bogán,

ejhajahujj!

dalolt ám a csalogány!

Vigan futottam

ki a rétre,

és kedvesem már várt reám.

Oly izgatottan

jött elémbe! -

Mily boldogság volt, Máriám!

Hogy megcsókolt-e? Meg biz ám!

Ejhajahujj!

Most is pirul belé a szám.

S tréfás-kacagva

hamar ágyat

vetett szép pázsitos helyen.

Nevethet rajta

s titkon vágyat

érezhet, aki arra jön,

mert jól láthatja a nyomot,

ejhajahujj!

amit a fejem nyomott.

Ha tudná más azt,

hogy mi jártunk

ott! ó, hogy szégyelném magam!

Nem sejti más azt,

mit csináltunk,

csak ő maga, meg én magam,

meg egy ksimadár a fán

ejhajahujj!

az nem árul el tán.