Cioaba Luminnita Mihai

FÁJDALOM

Megérted-e valaha is
mint havazik a szóban?

Megérted-e valaha is 
mint zuhog lélekben a vágy?

Megérted-e valaha is 
a falevelek könnyét?

 Meglehet sohasem
 fogod tudni
 hogy minden áldott éjszakán
 átgyalogolom a holdat
 s a hasadó hajnalon
 hamut hozok talpamon.

Szerelmed Fájdalom
Fájdalom Szerelmed.

 Meglehet sohasem
 fogod tudni hogy
 Életet adtál a Halálban
 a falevél zöldjét
 még
 mielőtt
 az éjszakában a fákból
 szerte a világon pont
 robbannak a rügyek.

   *   *   *

Ujjászületek az idő sodrában
nyersében a tavaszi zöldnek
és legyilkoltan roskadok össze őszi zokogásban
tudván hogy
ismét újjászületek