József Attila:

                             A szemed

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten

S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.

Mint ifju pásztor künn a messzi réten

Subáján fekve méláz fényes égen

S kezében sirdogál a nád.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten

S már fenyves szívem zöldje nem örök.

Galambok álma minek jössz elébem?

Forró csöppekben gurulnak az égen

S arcomba hullnak a csillagkörök.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten

S a vér agyamban zúgva dübörög.