1 A rakodpart als kvn ltem, nztem, hogy szik el a dinnyehj. Alig hallottam, sorsomba merlten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mly. Mintha szivembl folyt volna tova, zavaros, blcs s nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapl, vlyogot vet, s, gy pattant, gy feszlt, gy ernyedett el minden hullm s minden mozduls. S mint desanym, ringatott, meslt s mosta a vros minden szennyest. s elkezdett az es cseperszni, de mintha mindegy volna, el is llt. s mgis, mint aki barlangbl nzi a hossz est - nztem a hatrt: egykedv, rk es mdra hullt, szintelenl, mi tarka volt, a mult. A Duna csak folyt. s mint a termkeny, msra gondol anynak ln a kisgyermek, gy jtszadoztak szpen s nevetgltek a habok felm. Az id rjn gy remegtek k, mint srkves, dlng temetk.
2 n gy vagyok, hogy mr szz ezer ve nzem, amit megltok hirtelen. Egy pillanat s ksz az id egsze, mit szz ezer s szemllget velem. Ltom, mit k nem lttak, mert kapltak, ltek, leltek, tettk, ami kell. S k ltjk azt, az anyagba leszlltak, mit n nem ltok, ha vallani kell. Tudunk egymsrl, mint rm s bnat. Enym a mult s vk a jelen. Verset irunk - k fogjk ceruzmat s n rzem ket s emlkezem.
3 Anym kn volt, az apm flig szkely, flig romn, vagy tn egszen az. Anym szjbl des volt az tel, apm szjbl szp volt az igaz. Mikor mozdulok, k lelik egymst. Elszomorodom nha emiatt - ez az elmuls. Ebbol vagyok. "Meglsd, ha majd nem lesznk!..." - megszltanak. Megszltanak, mert k n vagyok mr; gyenge ltemre gy vagyok eros, ki emlkszem, hogy tbb vagyok a soknl, mert az ssejtig vagyok minden s - az s vagyok, mely sokasodni foszlik: apm- s anymm vlok boldogon, s apm, anym maga is kett oszlik s n lelkes Eggy gy szaporodom! A vilg vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedk, mely egymsra tr. A honfoglalk gyznek velem holtan s a meghdoltak knja meggytr. rpd s Zaln, Werbczi s Dzsa - trk, tatr, tt, romn kavarog e szvben, mely e multnak mr adsa szeld jvovel - mai magyarok! ... n dolgozni akarok. Elegend harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunnak, mely mult, jelen s jvend, egymst lelik lgy hullmai. A harcot, amelyet seink vivtak, bkv oldja az emlkezs s rendezni vgre kzs dolgainkat, ez a mi munknk; s nem is kevs.
1936. jn. |