Medvebőr, két pohár vörösbor a padlón, kint esik a hó, a kandalló lángjai finoman vibrálva világítják meg a szobát.

 A szobában a kandallón kívül egy dohányzó asztal, két sárga bőr fotel, ugyanolyan színű kanapé, valamint diófából készült könyvespolc található.

 Még két emberi lény is van a szobában. Egy férfi és egy nő. A férfi a szőnyegen ül, s lendületesen magyaráz valami fontosnak tűnő történetet, amit a nő teljes odaadással, de szája szélén jelentőségteljes mosollyal hallgat. A férfi is miközben beszél a szemét le nem veszi a nőről. Hol a szemébe néz, hol végigsimogatja az asszonyt a pillantásával. Majd egy rövid mondatott súg: Jajj te…

 Csodálja a lángok villanásainak játékát a nő arcán, alakján. Szeretné végigsimogatni a fény útját. Elhallgat, s a nő szemébe néz. Hosszan, szinte áhítattal nézi! Évezredek óta nézi így a férfi az asszonyt, gyönyörködve, csodálattal, kívánva őt. S a nő tekintetéből is a vágy süt a férfi felé. Talán meg sem tudnák nevezni, mit látnak abban a szempárban, amelybe belemélyed a tekintetük. De már az orrcímpályuk is megremeg, ahogy magukba szívják a másik illatát... Szeműkben a tűz visszfényénél hevesebben lobog fel a láng.

 Lassan közelebb hajolnak egymáshoz, ujjaik összeérnek, majd a tenyerük egymásba simul. Egymáshoz ér a homlokuk, a férfiú szája megsimogatja a nő ajkát, megcsókolják egymást. Azt érzik, hogy csak akkor vannak biztonságban, ha a másik szorosan a közelükben van. Így hát átölelik a másikat, szorosan tartják, úgy csókolják.

Teljesnek, egésznek érzik most magukat, bár a vágy és a kíváncsiság hajtja őket.

Testük átforrósodik tüzessé válik, perzseli a bőrüket egymás érintése. Nem győznek betelni egymás simogatásával, csókjaival. Eltűnik előlük a múlt, a jövendő. Nincs másuk csak egy végtelen másodperc, amit egymásnak adhatnak, és egymástól kaphatnak. Ez az övék csak, de meg akarják osztani a másikkal, mert csak így igazi, így érdemes…

Észre sem veszik, amikor a kandallóban kialszik a tűz. Talán nem is kialszik? Lehet csak helyet változtat, a kandallóból átszökik a két forrón ölelkező emberbe.

 Hiszen a szerelem a legnagyobb varázslat, ami a tűzzel csak történhet!

Odakünn lassan, puhán mindent elfed a lágy, lepedőfehér hó.