A falka

 Valamikor rég, az idők hajnalán, történt ez egy farkaskölyökkel. Bár ez az eset talán az egész történelemre kihatott. Persze másként is lejátszódhatott.

 Még egészen kicsi volt, amikor ez a hatalmas változás megtörtént. Az anyja mellet élte első hónapját, emlőjéből evet, testvérei voltak játszótársai, az odú volt az egész világ. Ő volt az alomban a legkisebb, így elég csenevész kölyök volt, de csak hárman voltak, ekképp elég tej jutott neki is. De fejlődött és kezdte megkóstolni a húst, a testvérei viszont egyre jobban elverték a szilárd élelemről.

 A kölyök nem tudhatta, hiszen az emberek sem tudták még ebben a korban, hogy az éghajlat változik, és a messzi északon a jégmezők visszahúzódóban vannak. Emiatt pedig a növényevők egyre távolabbra vándorolnak, egyre hosszabb az idő, amit a falka területétől távol töltenek, viszont a rágcsálók ideje még nem érkezett el, így a falka éhezett, s ez először a szuka tejtermelésén látszott meg. Egyre fogyott a tej a kölykök elől. Ha elfogy a kölykök sorra elpusztulnak.

 A változás pedig nem csak a farkasokat érintette, hanem a közelükben élő emberi hordát is. Az élelemhiány először egy csecsemőt, majd a törzs legöregebb asszonyát vitte el. Ekkor elhatározták, hogy útra kelnek, ehhez viszont ennivaló kell. Mivel már csak ragadozók éltek a környéken így azokra eset a választás, bár a farkas volt a törzs egyik családjának toteme- épp azé ahonnan a csecsemő meghalt- de a többiek megehették a farkas húst. Így szomorúan, de vadászni indultak a szomszédban élő farkas család ellen. Megölték a szukát, és a kant, a velük élő egyéves kölyköt is. Aztán kiásták az odút, ami sajnos összeomlott, maga alá temetve két farkaskölyköt. Az egyedül életben maradt kisfarkast, a csecsemőjét vesztett asszonynak adták, aki feszülő emlőjére tette a megszeppent kölyköt. Az éhség nagy úr, így a kicsi megérezve a tej szagát mohón szopni kezdet.

 Útra kelt a horda, követve a rénszarvasok, és mamutok nyomát. Időközben még a szerencse is melléjük szegődött, sikerült elejteniük a valaha élt legnagyobb szarvas faj az óriás szarvas egy példányát. Így aztán a farkaskölyök is szerencsésen megérte a kéthónapos kort, de ekkor már nem érdekelte a tej. A hús hozta lázba, de fajának berögzült szokásai alapján nagyon hamar rájött, ennél a tűznél ő van a rangsor alján.

 Az asszonyhoz még tartozott egy felnőtt férfi, akiről azonnal tudta a kölyök, hogy ő lesz a vezére, ha majd felnő. Aztán élt még ott egy majdnem felnőtt fiú, egy kisebb fiú, valamint egy pici lányka. A vadászok sokszor elvonultak, de a kisfiú, és a kislány még anyjukkal töltötték az időt. Ahogy növögetett a tejtestvérük, a kisfiú rengeteget birkózott vele, amit a kölyök vad morgással, vicsorgással viszonzott, de közben vadul csóválta a farkát jelezve, tudja ez csak játék.

 A kislánnyal egészen másképp éltek. Meghitt barátság, összetartozás alakult ki köztük. A kicsi babusgatta, etetgette a farkast, együtt aludtak, egymást átölelve.

 De négy hónap múlva a kölyök viselkedése kezdett megváltozni. Nem tudta, és nem tehetett róla, de megpróbált magasabb rangot kivívni a családban, és már terhesnek érezte a babusgatást. Így először csak a testével tolta el a lánykát, és amikor ez sikerült, néha rá is mordult. Miután nem történt semmi, egy napon, etetésnél a földre nyomta a gyereket, aki hanyatt eset, és sikítani kezdet. A kölyök azonnal megmerevedett a lányka felet és leszorította a földre, mivelhogy a hasát látta így nem harapta meg, mert ez volt a behódolás jele a farkasoknál.

 Rettenetes verést kapott az embertől, s rájött, itt nem fitogtathatja az erejét. Úgy döntött hát, hogy a férfit fogja követni, hogy minél kevesebbet keljen a gyerekek között tartózkodnia. Új vezért talált, olyat, aki erős volt, tudott vadászni, ölni, és húst hordott haza a családnak.

 Utánuk osont és leste, hogyan hajtják csapdába az emberek a vadat, hogyan terítik le.

Egy ilyen napon jött el az ő ideje.

 A vadászok bekerítettek és megsebesítettek egy fiatal rénszarvas tehenet, ami váratlanul kitört a bekerítésből. Egyenesen a farkas felé rohant, ő pedig hamarjában kitört a fedezékéből, s mire a tehén észre vette, már a nyakába mélyesztette a fogait, s megpróbálta a földre teperni. Küzdelmüknek a férfi lándzsája vetett véget.

 Később a farkas kihallotta a hangjukból a megbecsülést, az örömet, majd a zsákmány feldarabolásánál nem csak a mócsingot és a csontdarabokat, hanem igazi vadásznak való férfi adagot kapott. A férfi lenyeset a szarvas májából egy jókora darabot, és oda dobta neki. Majd nevetve figyelték, ahogy pillanatok alatt befalja, a vadászok ősi hagyomány alapján mindig nyersen ették meg a vad máját, hogy övék legyen ereje, bátorsága.

 Ez a nap megváltoztatta a fiatal farkas életét, lassan beletanult a vadászatba, már nem csak a kitörő zsákmányt kapta el, hanem az állatok csapdába terelése is az ő feladata lett. Megbecsült vadásztársa lett az embereknek, és a jó eledel és a horda biztonsága megváltoztatta a fiatalt. A kis csenevész kölyökből egy éves korára hatalmas, ezüstös színű kanná éret, de nem volt négylábú társa. Érdeklődött már a farkasszukák iránt, de ők féltek tőle, mert ember és füst szaga volt. Ezért aztán egy napon rettenetesen megtépázva tért haza egy kirándulásból. Bár hatalmas volt, de még kölyök, így egy falka nagyon helyben hagyta. Az emberek ápolták, és úgy érezték, ők a hibásak, hogy nem fogadja be a saját népe. Valamit tenni kell!

 Néhány nap múlva az egyik férfi egy apró farkaskölyökkel tért vissza a táborba. Két hónapos szuka volt. A hatalmas hím mellet nőt fel a szuka, akinek a farka egy hibás gén miatt felfelé kunkorodott, és talán ez okozta, azt is, hogy sokkal szelídebb volt, mint a legtöbb fajtársa.

 Idővel a két farkasnak rengeteg utódja született, amelyek közül sokkal több maradt életben az ember közelében, mint a vadonban. Ekkorra már az emberek is rájöttek arra, hogy a kunkori farkú egyedek szelídebbek, mint az eredeti farkas-szerű társaik, ezért aztán őket hagyták életben.

 Nagyon életképesnek bizonyult ez a falka, hiszen még ma is együtt járja a vadászösvényeket az ember és a kutya.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés