A mongolok története

 A magyarság történetében sok szerencsétlenség, néppusztító esemény volt. Az egyik ezek közül a tatárjárás, ami rengeteg szenvedést, pusztulást okozott a népünknek.

 De kik is voltak ezek a "Tartaros lovasai”? Ők voltak a népvándorlás utolsó indulói, a lovasnomád harcmodor legtökéletesebb ismerői. Ha ellenállásba ütköztek kegyetlenül megtorolták, ha megadták magukat az ellenfeleik hűbérurakká lettek.

 A mongol törzsek már Dzsingisz kán születése előtt is hűbéri rendszerben éltek, csakhogy ennek a rendszernek nem a föld, hanem az állatállomány volt az alapja. Mivel az állatokat télen-nyáron a szabadban tartózkodtak ki voltak téve a betegségeknek, ragadozóknak, rablóknak állandó harckészültségben éltek a mongolok. Az állattartás nem tudta eltartani a lassan növekvő népességet, ráadásul a hideg teleken elhullott álatokat is pótolni kellet, ezért először a törzsek, majd a törzsszövetségek támadtak egymásra.

 Ebben a zavaros időszakban-1162- születik egy fiú, akit régi szokás szerint arról a rabszolgáról kapja a nevét, aki a legközelebb áll a sátorhoz. Akit történetesen Temüdzsin-ügének neveznek. Így lesz a gyermek neve Temüdzsin, vagyis Vasverő, kovács.

 A legenda szerint a gyermek egy vérröggel a kezében született, ami azt jelentette, hogy a fiúcska nagyra hivatott, nagy hódító lesz. A későbbi Dzsingisz kán született meg!

 S bár fiatal kora nem, úgy alakult, mint ahogy egy erős törzsfő fiának élete alakulhatna mégis ő lett a világhódító. Apját 5 éves korában a tatárok-minő egybeesés- megmérgezték, a családot a rokonok magukra hagyták. A pusztán ez egyenlő a halálos ítélettel, hiszen bármely kisebb lovascsapat kirabolhatja, akár meg is ölheti mindnyájukat. Kénytelenek az Orrhon-folyó menti bozótosban élni. Innen a bozótból küzdi fel magát Temüdzsin minden mongolok kánjává. Szerencse is kellet a felemelkedéshez, ami három férfi alakjában jelentkezet. Az elsőt Dej-szecsennek hívták ő volt az apósa, aki bár tudta, hogy teljesen elszegényedtek a lányát mégis hozzáadta Temüdzsinhez. A nászajándék egy részével az ifjú férj meglátogatta az apja testvérbarátját -andáját- Toorilt a kereitek kánját, majd találkozott a saját andájával Dzsamukával, aki a dzsadarattok vezetője volt. Ennek a három szerencsés találkozásnak köszönhetően először a feleségét Börtét elrabló merkitekkel számoltak le. Majd a mongol törzseket vezető tajcsiutokat győzték le. Ekkor már saját tümene volt, amit ő vezetett csatába. Ebben az időszakban jelenik meg a szövetségesek táborában egy kínai követség, amely az eddig kínai szövetségben harcoló tatárok megsemmisítésére hívja a mongolokat. Akik természetesen kapnak az alkalmon, és a gyűlölt tatárokat teljesen elpusztítják. A felnőtt férfiakat mind megölik, a többieket pedig szétosztják egymás között. Néhány évvel később a hármas szövetség felbomlik. Először Toorillal végeznek, majd Dzsamuka következik, aki legyőzetése után a halálba menekül. Nincs több ellenfél a pusztán, csak mongolok vannak, akik megválasztották minden mongolok kánjává.

 Ahogy felveszi a legenda béli kán Dzsingisz nevét, azonnal megváltozik a helyzet a pusztán. Most senki sem volt a sztyeppen, akit le lehetett volna igázni, ki lehetett volna rabolni. Ahhoz, hogy élhessenek a környező népeket, kell megtámadniuk. Átszervezik hadsereget, tízezredekre, ezredekre, századokra, tizedekre osztják. Az élre képzett parancsnokokat neveztek ki, a katonákat kiképezték, majd hadgyakorlatokat tartottak, amit "nagy körvadászatnak hívtak. Ezekkel, az újításokkal elérték hogy a mongol hadsereg a kor legjobb serege, és talán egyetlen reguláris hada lett. Olyan félelmetes erő, amellyel semmilyen korabeli hadsereg nem vehette fel a versenyt.

 Ezzel a sereggel már meg lehetett támadni a szomszédos, letelepült népeket. Először a hanyatló Ujgur-birodalmat, majd az 1210-es esztendőben megtámadták Kínát. 1214-ben ugyan Peking ostromát abbahagyták illő arany és ló ajándékok után, de ekkorra a birodalom északi része már a mongolok fennhatósága alá került. 1218-ban Dzsingisz hadai Koreát hódítják meg, majd a tangutok országa következet. A következő évben a mongolok figyelme Turkesztán felé fordult. Hvárezm hadai ugyan jóval nagyobbak, mint Dzsingisz seregei, mégis a mongolok győztek. Igaz 1224-ig tartottak a csatározások. 1222-ben egy kisebb kb. 20 000-res hadtest két legendás hadvezér Szübötej-batur és Dzsebe-nojon vezetésével elindult nyugatra. Ez a hadtest először a grúzokkal találkozott, akiket visszaűztek a hegyeik közé. Majd 1223. június 16-án a Kalka folyó mentén legyőzték az egyesült orosz-kun (kumán) seregeket. Azonban ez a hadjárat csak felderítő célt szolgált, nemsokkal a győzelem után a mongolok visszatértek a szállásterületükre.

 Ezután a nagy kán életében már csak a folyton lázadozó tangut birodalom megrendszabályozása tőrtént. Dzsingisz 1227-ben hunyt el, utódja Ögödej lett, akire egy hatalmas birodalom szállt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés