A kalandozások sikerének okai

  A magyar kalandozások vajon miért hoztak sikereket, mi volt a majd 50-100 éves siker titka? Milyen volt a magyar fegyverzet, és taktika?

   Tudjuk hogy, a magyarság fegyverzete a hagyományos lovasnomád fegyverzet volt. Fő fegyverük az úgynevezett visszacsapó íj, és nyilak a szablya, kard, kopja, később fokos és csatabárd volt. Védelemre a sisak, a vasgyűrűkkel erősített bőrvért valamint pajzs szolgált. Miért írtam külön a kardot és a szablyát? Amíg kard nehéz, egyenes, széles, kétélű oldalfegyver, addig a szablya könnyű, nyújtott S-alakú, egyélű, egykezes fegyver volt.

  A fő különbség a középkori Európa és a honfoglaló magyarság fegyverzetében a távol-fegyverek (íj, nyilak), alkalmazásából állt. A lovagok nem használtak íjat, fő fegyverük a hosszú lándzsa és a pallos volt. Nem tartották férfiasnak a nyilazást, azt csak a paraszti kisegítő hadak alkalmazták. Őseink sikereit maga a lovasnomád harcmodor adta, ami lényegében az ellenség csapdába ejtéséből, állt, de ennek a fő feltétele az ellenség helyzetének, erejének ismerete, tehát a felderítés. Valószínűleg a legsikeresebb taktika a lesvetés volt. Ez abból állt, hogy a sereg zöme elrejtőzött egy alkalmas helyen- felderités!-, egy kisebb létszámú csapat pedig felvette a harcot az ellenféllel. A mesterien kezelt íjjal harcérintkezésbe kerültek az ellennel, majd amikor azok támadásba lendültek, menekülni kezdetek, de csak olyan sebességgel hogy, a lovagok követni tudják őket. Hátrafelé nyilazva vonták magukkal a szétszakadozó nyugati sereget, egészen a les helyéig. Itt a martalék hirtelen oldalra fordult és a lesből kicsapó fősereg is megkezdte az ellenség lövését. Ehhez nyílt terepre volt szükség, ahol a fősereg egy, vagy több oldalról keresztben elvonulva, oldalát mutatva nyilazott az összetömörülő, meglepődött lovagságra. Amikor kellően szétzilálták az egyáltalán nem tagozódott ellenséget, akkor következett a közelharc, a szablya és kopja ideje. Míg a lovagok egységbe tömörülve támadtak, addig a magyarság szélleségében és mélységében tagoltan harcolt. Ami sokkal erősebbé tette a hadat, hiszen ha egy csapattest szét is zilálódott az ellenfél támadásában mögötte ott ált egy másik esetleg harmadik, amit azonnal harcba lehetett vetni.

  Bizony ez csak az egyik taktikai módszerük volt őseinknek, de sok a feledés homályába veszet. A muhi csata idejére bizony már elfeledték őseink az ősi harcmodort, így hátrányba kerültek a támadó mongolokkal szemben.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés