A sogunátus kialakulása

 A japán feudalizmus különlegessége, hogy a tényleges hatalmat gyakorlók a legtöbbször háttérből írányitottak. Ez szinte a kezdeti időktől volt így, hiszen már a császárság kezdeti idejében is megpróbáltak mások írányitani. Hol a császár anyja, hol egy rokon vette át az uralmat a háttérben.

 Ilyen volt Nakatomi Katamari is, akinek családja a felvet Fudzsivara néven, fogja vezetni az udvart. Ez az átalakulás 645-ben kezdődőt. De a 10.-11. századra már a főváros csak egy dekadens kisebbség vezetése alá került. Azonban a vidéken létrehozott, kínai mintára szervezett adminisztratív, és gyakorlati vezetéssel megbízott nemesség egyre jobban megerősödött. Ezzel együtt egyre inkább részt kért a hatalomból, és az azzal járó élvezetekből is. Ennek az új társadalomnak az arisztokrata lovas harcos a busi volt az alapja.

 A 12. században a központi kormányzat már nem volt olyan helyzetben, hogy meg tudja védeni magát az írányitása alól elszabadult, szövetségekbe tömörülő vidéki lovagoktól. A szövetségek élére egy-egy nevezetesebb család került. Minél közelebbi rokoni kapcsolatban álltak a császári családdal annál magasabb pozícióba kerültek.

 Ilyen volt a Taira ( vagy Heike) és a Minamoto ( vagy Gendzsi) család.

A Minamotok nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki a Fudzsivarákkal, akik időnként megkérték őket valamelyik lázadó csoport felszámolására, valamint az érdekeiket veszélyeztető nagy vallási intézmények katonai erejének csökkentésére.

 Közben a Taira család egyik ága, akik a japán-beltenger mentén éltek a lemondatott császárok segítségével fellázadt a Fudzsivarák ellen - bár, maguk is ebből a családból származtak anyai ágon. A csatározások a Taira és Minamoto csapatok között 1156-ban kezdődtek, és tartottak 1159-60 teléig. Ekkor Taira Kijomori ragadta magához a hatalmat, ő lett a főváros ura, lányát hozzáadta a császárhoz, majd 1180-ban a saját unokáját ültette a trónra. Egy valamit azonban elmulasztott, nem irtotta ki az ellenlábas Minamoto család fő ágát. Azt hitte, ha a főváros övé, övé a hatalom is. De a harcosok már nagyon szerették volna magukhoz ragadni a hatalmat.

 A legelőkelőbb Minamoto-ág legidősebb tagja Joritomo, aki túszként nevelkedett Izu-félszigetén egy Hodzsónak is nevezett Taira családnál. Kihasználva, hogy egy lázadó császári herceg segitségért fordult hozzá meginditotta támadását Kijomori ellen. A vidéki harcosok rögtön mellé álltak, így a Kantó-alföldön azonnal a kezébe ragadta a kormánytisztviselők és jószágkormányzók kinevezési jogát. Mindez 1180-ban történt. Ezek a lépések törvénytelenségek egész sorát indították el az egész országban, a fővárost Joritomoénál közelebb lévő harcosok bandái elfoglalták, a Tairákat elűzték a Beltenger partjára. Ekkor a császári udvar felkérte Joritomot, hogy állítsa meg a bandák garázdálkodásait. Joritomo a feladatott tehetséges öccsére Josicunne-ra bízta, aki nyugatra űzte, majd 1185-ben a dannourai tengeri csatában megsemmisítette a Tairákat. Ezután már az összes fegyveres klán behódolt a Minamotoknak. Josicune négy évvel később megsemmisítette a Fudzsivarákat is vidéki fővárosukban Hiromazuban. Ezzel a mozzanattal ért véget az úgynevezett Gempei-háború. A háború befejezése után Joritomo attól való félelmében, hogy rokonai elragadják tőle a hatalmat mindegyikükkel végzet. Köztük a saját öccsével, a Tairákat legyőző Josicune-val együtt.

  Ezután saját fővárosában Kamakurában alakította ki az írányitási központot -innen kapja nevét a korszak. Ezt a kormányzási formát nevezik japánul bakufu-nak, vagyis sátoros kormányzásnak.

 Joritomo 1192-ben "kérvényezte" a császártól sogunná kinevezését, hogy megkülönböztesse magát a császári fővárost irányító arisztokratáktól. Ez az elnevezés a régi őslakosokkal vívott háborúkból származik, az egyszerű harcosra utal. A teljes elnevezés: szei tai sogun - barbárokat legyőző tábornok.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés