Hazára találtak Lóhátán lovagolt, sátrat állított, abban hált, évszázadokon át. Kifogyott legelő, újra a gyeplő, bérceket áthágott, lovat itatott. Tisza, Duna vize, szomját enyhítette, partján dús legelő, újra, meg újra nő, nem lovagolt tovább, megtalálta honát! Várat épített, házat, vár népének, a szorgos népe végre hazát talált, Kárpát medencébe    Marica verse a honfoglalásról, amiben bizony nagyon sok igazság van! Hiszen a honfoglalás egyik fő kiváltó oka az éghajlat változása, az esők csökkenése. Ez azonban nem csak a magyar honfoglalásra igaz!  A népvándorlás fő oka, és irányának meghatározója az időjárás! Amikor az eurázsiai emberek áttértek az állattenyésztésre, és a növénytermesztésre, mintegy 4500 éve fokozottan ki voltak téve az éghajlat változásainak, hiszen ha nem jött az eső nem termet semmi, és kiszáradt a fű is. Az eső pedig nyugat felől érkezett! A csapadékot a Golf-áramlat hozza létre Európa, valamint Ázsia sztyeppéinek legnagyobb részén! Ezért válik egyre sivatagiasabbá az éghajlat, ahogy nyugatról keletre haladunk. Végül elérjük a Góbit!  Ha csökkent az eső a törzsek elindultak nyugat felé, hogy kövessék az esőt. Közben pedig a tőlük nyugatabbra lakókat űzték, terelték maguk előtt.  A magyarság útja is így kezdődött, és ért véget a Kárpát-medencében. Az indulási hely jószerével ismeretlen, valószínű nem is egy helyről indult népünk minden része, hiszen a sztyepp a nagy olvasztó-tégely, itt különböző törzsek, népek, néptöredékek összeolvadtak új népekké- bár az is megesett, hogy egy-egy nép széthullt. Így lehetett ez őseinkkel is. Beolvadtak Perzsiából érkezők ugyanúgy, mint északról jövő ugorok. Csatlakozhattak hozzájuk a feloszlott hun birodalom népei, és szolgaságba hajthattak szlávokat. Keverék nép voltak, mint abban az időszakban az összes. Ezt bizonyítják a finnugor, a perzsa, a török, a szláv úgynevezett:”jövedék-szavaink” is. Mert ezek a szavak csak a legritkább esetben jöttek magukban! Legtöbbször emberekkel együtt érkeztek!  De ez nem csak miránk, magyarokra, hanem a legtöbb eurázsiai népre is igaz! A mi bolgár elnevezésünk pld. kevertet, keveréket jelent. Érdekes, hogy a kun eredetileg keleti nomádot jelentett!  Szintén ilyen keverék nép volt a tatár is! A mongol törzsek a Magyarországra támadó hadnak csak elenyésző részét tették ki. A török nyelvű, nesztoriánus keresztény najmannoktól, a kínaiakkal rokon ujgurokon át, a magyarság Baskíriában maradt részéig mindenféle nép volt Batu kán hadában.  A törzsek keveredéséből, és szétválásából lassan létrejöttek a népek. A mi őseink is megalapították a saját népüket, amit hét vezető irányított. Először szávárdoknak hívták magukat, míg a szomszédaik rendithetettlen szávárdként emlegették őket (Ászfalü Szávárdü írja egy arab krónika). A mai Baskíria területén legeltetett-és szántott-vetett is- ez a nagy nép, mígnem a 700-as évek közepén néhány aszályos év után rájuk tört egy állatállományát vesztett nép, a kangárok. Ekkor a még laza szövetségben élő szávárdok szétváltak. Egy részük helyben maradt, más részük nyugatra vonult, néhány kisebb töredék pedig a Meotisz mocsaraiba vonult, a Bolgár-birodalomba, melynek vezetői Attila ötödik fiának leszármazottai, a Dúló-nemzetség voltak!  A nyugatra vonuló szávárdok az épp alakulófélben lévő Kazár-kagánátus határán leltek menedéket az éhfarkas módra támadó ellenséggel szemben.   A kangárok mivel erejüket felmorzsolta a folyamatos harc, kénytelenek voltak a besenyőkhöz csatlakozni, mint segédnép. A magyarság itt vált néppé! A 800-as évek elején Levedi kende vezetése alatt egyre beljebb költöznek a Kazár-birodalomba, ami bár védelmet nyújt de, veszélyekkel is jár. A kagánok épp feudális állammá akarják átalakítani országukat, és ez az átalakulás nem kedvez a törzsszövetségeknek. A kazár fejedelmek számára az örökletes, alattvalóik fölött tejhatalommal bíró vezető réteg a kívánatos, lehetőleg olyan, akit a kazárok neveztek ki!  A 790-es években magához hivatja a kagán Levesit, és azt kéri, válasszon valakit, aki alkalmas vezére lesz a magyarságnak, de Levedi ezt nem akarja. Ekkor a kagán egy nőrokonát hozzá adja feleségül, ebből a házasságból csak egy leány születik, Emese. A kagán kérésére a lányt hozzáadják az általa legjobban ismert vezérhez, Elődhöz. Előd volt az előőrs vezére, s mivel a kazárok oldalán csak nagyon ritkán harcolt az egész had, így legtöbbször az előd -mint rang- vezette népét csatába. Álmos születése után meg volt az egyeduralkodó! 11-12 éves korában a kazár udvarba került, hogy megismerje az ottani szokásokat. Felnőtté avatására -15-16 éves korára- tért haza, de nem lett kazárrá. Azonnal szövetkezett a kendével, hogy amint lehetőség adódik elmenekülnek. 3 év múlva egy másik néppel keveredet háborúba a kagánátus, a besenyőkkel. Amint a kagán zsoldosai, akik Khorezm-ből származtak, kivonultak az országból azonnal kitört egy lázadás.   A kazár nép egy része vissza akart térni a törzsi állapothoz. Álmos és Levedi kaptak az alkalmon és kivonultak Levédiából. A kivonulás előtt a sámánok felkérték Levedit, hogy egyengesse a nép útját az Etel-közi szellemeknél! Vagyis szertartásosan feláldozták. Utóda unokaöccse Kündü lett.  Etel-közben a magyarság szerencsésen megtelepedett, Álmos magasabb rangra jutott, mint apja, ő lett a harmadik a rangsorban, s a kazárok által adományozott rangot viselte, árpád –minisztert jelenthet- lett. De az előd rang is a családban maradt. Először az apja viselte, majd a fiatalabb fia, Levente. Alig telepedtek le a magyarok, már is háborúzni kezdtek a szomszédaikkal. A kazárok kénytelenek voltak a besenyőket letelepíteni a határra, sőt egy várat is építettek ellenük. A követségek is egymást váltották, hol a görögök kértek segítséget a Dunai-bolgárok ellen, hol a bajorok a morvák ellen. Már ekkor megkezdődött a kalandozások időszaka!  Egy alkalommal, a kazár-birodalomból érkezett három törzs, akik elmenekültek a kagán bosszúja elől. Lázadók, kabarok voltak! Kündü befogadta őket és felosztotta az elővéd és az utóvéd vezére között őket. Az utóbit Hubának hívták és "örs" volt a rangja! Mind-e közben valahol messze keleten, a Khorezm-birodalom határán egy nép, az úzok népe nagy bajba került. Mivel ezekben, az években kevés eső eset, az úzok kénytelenek voltak a szamarkandi sah földjeit megsarcolni, hogy élhessenek. Ez a rabló-hadjárat azonban balul végződött. A sah, megunva az állandó támadásokat, teljes hadseregével rá tört az úz szállásterületekre, és minden állatukat elhajtották.  Természetesen az úzoknak ha élni akartak nyájakat kellet szerezniük, ezért ráestek a legközelebbi kisebb nép a besenyők nyájaira és elhajtották őket. Mindez 893-894-ben történt, de a magyar vezérek azonnal értesültek róla. Kurszán –aki időközben kende lett-, és Álmos irányításával a magyarság elhatározta, hogy bevonul a Kárpátok mögé. Itt már háborúztak Szvatopluk morva fejedelem népével Arnulf bajor uralkodó felkérésére. Ekkor még a visszautat a bolgárok szabaddá tették, mert szövetségben álltak a bajorokkal. De ha a magyarság betelepedik, akkor szembe kerül a bolgárokkal, mert ők a Tisza vonaláig sajátjuknak tartják a területet. Ezért Álmos és a kende szövetséget ajánlott Szvatopluknak amit, egy szent fehér ló ajándékozásával pecsételtek meg.  Mihelyt lett szövetségesük a meghódítandó földön, egy tejhatalmú vezérre volt szükségük, ezért választottak maguk közül egy fővezért, akit a szellemek is kedvelnek. És ez Álmos volt.  Ekkor ért hozzájuk egy görög követség, hogy a magyarok segítsék őket Simeon bolgár cár ellen, s ez pont kapóra jött, mert így a bolgár haderő zömét eltéríthették a honfoglalók útjából. Erre a feladatra Leventét Árpád öccsét –és nem a fiát- választották, aki a harcokban feltehetően életét is vesztette.  A honfoglalók előhadát Árpád vezette, míg Álmos csak később indult Etel-közből a zömmel. De ő soha nem jutott be a Kárpát-medencébe! Valahol Erdőelvén őt is felkeresték a sámánok, felajánlván neki, hogy egyengesse az utat az új haza szellemei között, így biztosítsa a sikert, és a leszármazottai vezető szerepét. Őt is feláldozták, de az utódja Árpád már ténylegesen a vezető szerephez jutott. Majd 904-ben Kurszán halála után ő lett a kende. De ekkora már legyőzték az Erdély déli részén, megtelepedet bolgárokat. Szvatopluk halála után Mojnir nevű fiát behódolásra szólították fel, mondván, hogy a fehér ló nem csak szövetségest formált az apjából, hanem behódoltat is, akinek azon a lovon kell a magyarság előtt hadba vonulni.   A morvák legyőzése után a magyarság fennhatósága alá vonta a Dunántúlt is. Ez a 900-as évek legelején történt. Árpád halálakor 907-ben már az egész Kárpát-medence a magyarok úralma alatt állt, és már mindenki természetesnek vette, hogy Árpád négy fiából lesz valaki a következő fejedelem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés