A nagyapám írta  

             A szabolcsi népfelkelők                

          1939 évi Szlovák és Ruszin

                  (innen már hiányzik a cím többi része)

                                                        Írta: Pokol András

1

                                                                                      Március havának 14-én.

 Meg jött a behivó a ruszin kérdésről. Be is mentünk rögtön Ungvár városába. Március 15 ünnepély napjára. Szép újruhát kaptunk s harci felszerelést. 16-ikán indult a menetünk. A szicsekkel szemben huszonhatos vadász. Minden fele győzött, a mere csak járt. Rugonyi Elemér százados vezette. Domonyai úton ótókra ültünk fel, százkilóméteres sebességgel mentünk. Az első ótónál nagy baleset történt. Felborult az ótó, húsz sebesültünk

2

lett. Osszák a parancsot, indulás előre. Varga zászlós vezet, Nevickéhez érünk. Este 7 órára rajvonalba léptünk. Dörögtek az ágyuk, ropogtak a puskák. Hátrált az ellenség, a vadászok nyomták. Mentünk is előre, este tizenegykor. Ó-kemencén voltunk, egy pár halottunk volt. A hazáért haltak áldás poraikra, kis pihenőt kaptunk, egy sötét lakásban. Teljes felszerelve útra indulóra, Rugonyi százados ossza a parancsot. Vadászok induljunk, mert így nem haladunk. Indulás előre, megyünk a hegyekbe.

 A szics gárdisták fel keresésére.

Sok vadász kimerült.

Sok vadász lemaradt.

Térdig érő hóban, fárasztó utakon. Vacsoránk,

3

reggelink, ebédünk másnap lett. Perecsenyben 8 szics gárdistát letepertünk, volt gyönyörű zsákmányunk eredményül, mert az ellenségünk mindenét ott hagyott. Perecseny városában 2 napot pihentünk. Így öreg vadászok mindent elfelejtünk. Hangzott a riadó, vadászok előre. Erdős Kárpátoknak bevételére.

Csontos falujának nyomultunk előre.

Ruszin testvéreink megszerzésére. Pihenőt rendeltek, de nem tartott soká. Szlovák testvéreink újra megzavartak, adják a parancsot, vadászok Szobráncra, vadászokat várnak a szlovák határra. Éjjel megérkeztünk ki voltunk merülve, a konyhánk lemaradt, de kaptunk reggelit!

Hat repülőbombát hoztak a szlo-

4

vákok, szétszórták közöttünk, früstökre elég volt. Akiket eltalált a menyben ebédelt, de erre már bizony mi sem voltunk restek. Szobránc városában tankok megjelentek. Légvédelmi ágyuk, repülőket lőttek. Szlovák testvérein fej nélkül leestek. 2 szlovák tankot páncélosok lőttek, vele 6 géppuskát darabokra lőtek, néhány szlovák bajtárst temetőbeküldtek, egy kerékpáros járőrünk utat tévesztett, így szlovák bakák kezére kerültek, mind fogságba estek, kérjük az Istent szabadítsa meg mentől előbb őket, de szerencsésen mind vissza érkeztek. Egy eset el köztünk, áldás a porára, ott nyugogya álmáta szobránci határon. Este hat órakor mentünk a vonalba

5

Itt elszállásoltunk, lubickoltunk sárba. Nyoszolyánk kis gödör, takarónk a felhő. Zúgó patak partján éjjeli sötétben. Ércmadarak szállnak, ágyúk megszólalnak. Szikrák kigyulladnak. Golyószóró mellet töltöm az éjszakát. Úgy várom a hajnal piros sugarát. Bízzunk az istenben meg a fegyverünkben!

Éljen az igazság! Magyarország éljen!

Akkor leszünk boldog ebben a hazában! Dolgozó magyarok minden munkájában!”

Nos, ennyi a füzet. Az esemény, amire íródott, a II. Bécsi döntés után, a Felvidék, és Kárpátalja visszafoglalása.

Amiért ilyen formában íródott: nagyapám sokat nagyvőfénykedett, és saját maga írta a vőfély-verseket. Ezért is vannak rímelő mondatvégek. Csak épp verssorokba nem szedte a szöveget.

 Ráadásul ez már a második nagy háborúja volt a világban, amit végigharcolt!

 Legyen hát béke az ő poraira is!  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés