Takigucsi Jaszuhiko Japánban, Kjúsú szigetén született-élt halt, ott fejezte be pályafutását 2004 kora őszén, Szaszebótól nem messze Takuban, nyolcvan éves korában. Takiguca japán historizáló irodalmi irányához csatlakozott és mindvégig hűséges híve maradt. Ebben a kötetben korai alkotói korszakának néhány darabját olvashatjuk magyarul. Meséinek történeti háttere igazoltan hiteles, az író csak az előtérben mozgó, saját teremtésű alakjainak sorsát tartja kezében. Nem véletlen, hogy a hatvanas évek gyors gazdasági növekedéstől lázas Japánban régi témákhoz folyamodik, a feudális időkből kölcsönzi példaképeit. Az idősebb korosztály bizonyosan emlékszik Masaki Kobayashi japán rendező híres 1962-es Harakiri című filmjére. A film alapjául szolgáló elbeszélés az "Egy kóbor szamuráj különös esetének hiteles története" (Ibun róninki). A novellák témája a szamurájok korának alkonya, háttérben egykori tündöklésük halvány visszfényével. Takigucsi hősei azt vallják, mint a kínai Lu Hszün: nem az a kérdés, hogy életben tartsuk-e a hagyományokat, hanem, hogy azok életben tartanak-e bennünket.