A még bíztató tavasz
Susog a szél, rólunk mesél. Hallod milyen szépen beszél? Mily viharosak voltak az évek, Azután lassan jött a szélcsend.
Most csendben fogjuk egymás kezét. Keressük egymás örömét, tekintetét. A szemedbe nézek s látok egy képet, Bevallom, nem a régi szépet.
Téged most is szépnek látlak! Kérdem: te is látsz csodákat? Közben hull a fáról a levél. És a szellő rólunk susogva mesél!
|