|
Árvalányhaj
Árvalányhaj
Hol árvalányhaj lengedez.
Szélhordta homok dűnén.
Hol minden apró csodát felfedez
Ott voltam csepp kisleányka én!
Ballankóró lett életem,
Szélvihar repített tova.
Mi utamba került, jött vejem
Akaratlan rám ragadva.
És lettem intézetben sok között egy,
Egy bakancs, egy ruha, egy nagykabát,
-„Hiába bőgsz! Apád nincsen,
És itt hagyott anyád!”-
Majd lettem egy a sok közül,
Kit magukkal vittek
Mintha lenne bennük kegy.
Enni adtak, mi tányérjukon megmaradt,
-„Mert az állam keveset ad.”-
-„Mindenre nem juthat.”-
Ernyedt ciha, hidegszoba,
Repedés, a toll a földre pereg
,Ugrok sebesen, hogy összeszedjem,
Guggolok a tollközt dermedten,
Csattan az ostor testemen
„Szedd gyorsabban becstelen!”
De minden vasárnap templomba mentünk,
Hol Jóistent, s megváltó Jézust tiszteltünk,
Ők térdre hullva esdekeltek bocsánatért,
A végén perselybe dobtak néhány tallért,
Én sírva kértem-„segíts édes Istenem!
A bűnöm annyi, hogy árva lettem!”-
Árva lettem, csak egy apró kis leány.
Mint árvalányhaj homokdűne oldalán.
ÉS jött a szép nap. Az ajtón kopogtak,
Egy bakancs, egy ruha, egy nagykabát,
Csomagba bőkezűen alamizsnát,
Kedves mosoly az arcokon,
Egy gyengéd simítás hajamon,
-„Gyere velem kisleány!
Jött érted az édesanyád!”-
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
