Csokorba kötött gondolatok



Gondolataimnak rejtelmes kertjében,
Hol virág nyílik, ott a gaz is terem.
Gyomlálgatom ma, szorgalmas serényen,
Nehogy a buja gaz, azt torzul, benője,

Legyen gondolatom, jövő rózsafája,
Mely az emberek lelkét táplálja,
Ne tövises rózsa, mely a lelket szúrja,
Egyszer legyen végre, tövis nélkül rózsa!

Közben kéknefelejcs, a béke jelének,
Omló aszparágusz, legyenek remények.
Mind ezt egy csokorban, gondolatformába,
Küldöm Főldimnek, a jövő asztalára.