Vágyódás   Kezem sápatag, lankadtszárnyú madár. Riadtan rebben, s elnyugszik ölemben. Emlékszik még...  új érintésedre vár, lágyan megbújna forró tenyeredben.   Szemem tüzes smaragd.  Őrzi tekinteted, zöld tóként tükrözi vissza a mosolyod. Magába zárt már rég. Elszöknöd nem lehet. Szorítsd homlokomhoz gondűző homlokod!   Lelkem csapongó szél, mely utánad kutat, vágyakkal terhes, sóvárgó fuvalom. Téren és időn át megleli az utat, s hozzád szegődik végtelen utakon.